Az út ugyan nem vörös, de így még tökéletesebb. Szerintem ha valaki ennek az útnak a közelében él, él sétált már ezek alatt a fák alatt mikor virágoztak, nem lehet közönyös, hazug, vagy kegyetlen ember. És teljesen boldogtalan sem. Szerintem a természet hihetetlenül mély hatást képes gyakorolni az emberekre, akkor is ha ezt nem szívesen ismerik el a legtöbben. A művészetek is mint a természetből születtek. Nincs olyan költő aki ne próbálta volna sorokba kristályosítani valamelyik évszak hangulatát. Nincs olyan festő, aki nem vetett vászonra csipkés bérceket, vagy magányos juharfákat. És egy gyerek sem létezik, akit ne bűvölt volna el a gesztenye termése, vagy a pitypang bóbitája. Senki nem olvassa amit írok, de ha mégis, akkor most azt gondolja, hogy őrült vagyok, száz éves, gyermeteg, és túlromantikus. Sőt valószínűleg nem is ezeket a szavakat használná. Akkor még most mondom: én én vagyok, nem tudok ez ellen mit tenni, akinek nem tetszik ne olvassa, aki nem tudja értékelni a sziklákon megcsillanó vörhenyes naplementét, most nyomja meg a piros x-et. Viszont aki érti mire gondolok, tárja ki az ablakát, és szippantson egyet az ősz múló illatából, és az esti levegőben már ott érezheti a szegfűszeges, narancsos-fahéjas karácsony lappangó esszenciáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése