Igen, önismeret. Az a tulajdonság ami a mai valóságból, de valószínűleg nem is csak a maiból, az egész emberiség történetéből nagyrészt hiányzik. Olvasgatok még blogokat. Tudom, hogy az enyém sem szól semmiről, csak a nyomorult kis énem vágyairól, és semmi másról, csak az exhibicionizmusomról, de én legalább elismerem. Olyan mondatokat látok, hogy "Mindig csak másokkal törődöm, leszarom, most már magammal is fogok végre" "Mindenki ribancnak tart, hülyék az emberek!"
Ha valaki az első idézett mondatot leírja, akkor nem másokkal foglalkozott. Vagy ha másokkal, akkor közben csakis önmagára gondolt. Nem segített. a Segítség önzetlen, és nem vár viszonzást. Az a segítség, ha magunktól veszünk el valamit, hogy másoknak jobb legyen. És ez nehéz. De akkor legalább ne hazudjon önmagának az illető. És nem a levegőbe beszélek. Ismerem.
A másik mondat. Az emberek lehetnek hülyék, de a véleményük soha nem megalapozatlan. Soha. Valami kis referenciája mindig van a valóságra. És ez a lényeg. El kellene gondolkozni, hogy mi miatt gondolhatják ezt rólam? Mit tettem ÉN? Miben vagyok ÉN a hibás esetleg? Egy kis belső vizsgálódás nem árt néha. "lelki tisztogatás" ahogy Tolsztoj mondja. Én is csak egy kis hülye 15 és fél éves kamasz vagyok. Nyilván. Nincs jogom ítélkezni mások felett. De a véleményemet leírhatom. És meg is teszem. Talán nem mondanám el szemtől szemben. Talán nem. De ha arra kerül sor, azt is megteszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése