2011. december 1., csütörtök

Poets are medicin to the pain...

Gondolom Tennyson vagy Shelley fordításban már nem is valódiak. De mit tegyen az, aki nem olyan szerencsés, hogy angol anyanyelvűnek született, és még nem tökéletes a nyelvtudása? Csak egyet tehet: be kell érnie a fordított szöveggel.

"Ormok haván, tornyok falán
az ég zuhogó fénye lángol,
tó tükörét a nap töri szét
s a vad vízesés zengve táncol.
Zúgj kürt, a vad visszhangot felijesztve
Zúgj kürt, visszhang felelj, elhalva messze, messze." 

De most mondja valaki, hogy nem csodálatosan gyönyörű!! Fogadok, hogy akiben van egy kis szemernyi érzés, beleborzong ezekbe a sorokba.  Tisztaságot árasztanak, és hűvös gyantaillatot. Mi lenne velem költészet nélkül? És mi lenne az emberiséggel, ha csak a dermedt tények, és a logika hűvös birodalma létezne. Minek nyílnának akkor a virágok, és miért zúgnának az erdők? Valószínűleg a hold sem ugyanúgy sütne. Bárcsak olyan helyen élhetnék, ahol az ablakomból mezőkre látok, és a vadcseresznyefák mögött vöröses út kanyarogna. És a tenger sós páráját érezném, ha szélesre tárnám a zöld zsalugátereket. Ha elképzelni is ekkora öröm, akkor vajon milyen lehet megtapasztalni? Bárcsak tudnám...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése