Elmúlt a rossz napom. A hússzú, két hónapig tartó rossz napom. Elmúlt a félelem ami beskatulyázott. Szabad vagyok, mint a juharfák levelin átszűrődő napsugarak, amik a temető ódon, mohos köveit cirógatják.
Ilyenkor érzem úgy, hogy a világ valóban az enyém, és valóban azt tehetem amit akarok. Sőt talán még ilyenkor sem. Az ember saját korlátai mindig megálljt parancsolnak. És ha nem, akkor baj van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése