Történt már valakivel, hogy beteljesült az egyik leghőbb vágya, és aztán egy baromi nagyot csalódott?
Nyilván, persze.
De úgy, hogy nem is abban csalódott, ami a vágya volt, hanem a saját reakciójában? Illetve az egészben ahogy volt. Mert máshogy képzelte? Talán.
Életemben először vagyok olyan helyzetben, ahová saját magam miatt, és boldogan, önszántamból kerültem. Aztán valahogy minden rettenetesen elromlott. A rettenetesnél is jobban.
Ellenség szerzés, és megbántás forog kockán. Plusz egy pár hónapra való adag lelki béke.
Azért a lehető legjobbakat kívánom magamnak. Ha ez megoldódik, visszamenekülök a keselyűkacajjal átitatott vörös hegyormok alá, és maradok ott, ahol vagyok. Fenébe a nagyravágyással!
Azért jó érzés, hogy saját magamban nem csalódok. Jó érzés, hogy önmagam tudok maradni. Jó érzés, hogy nem vagyok, és nem tudok olyan lenni, ami ellenszenves!Soha nem hittem volna, de jól esett, hogy ide írtam le amit gondolok, és nem a naplómba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése